Foray Nándor separatumai

A terrorista, emberevő szíriai lázadóknak szurkolni az egyik sikk világmagatartás mostanában, a másik az amerikai megfigyelésen való háborgás, orwellezés, Nagy Testvért emlegetés. Pedig „sajnos” ez a probléma is összetettebb annál, ahogy kezelni szokás, és pont nem azért aggasztó, ami miatt aggódni illik.

A bátor, szép Denevérember és a Pókember fegyvertelen, meztelen lenne felhőkarcolók nélkül; azokat megvonni tőlük olyan volna, mintha a fénykardot száműznénk a Csillagok háborújából. A levegő urai, a szuperhősök hol, hogy röpködnének a tömzsi Budapesten? A felhőkarcoló az Egyesült Államok védjegye, státuszszimbóluma: mind külcsín(y)e, mind pragmatikus minősége elválaszthatatlan az Újvilág menőségétől. Természetes, hogy időről időre fölcsigázza az öreg kontinenst, Ázsia fényűző, olajban fürdőző konjunktúráit pláne. E féltékeny szerelem gyümölcse, hogy nem is Észak-Amerikában keresendő a legmagasabb épület: Dubaj városának Burj Khalifája majd’ 830 méternyire nyúlik, a szintén újgazdag Azerbajdzsán is felvette a kesztyűt, és 1050 méter felhúzásában mesterkedik. De az biztos, hogy a kínai, 838 méteres Sky City hamarosan felemelkedik, a kínai kormány ugyanis áldását (?) adta rá.

Mióta a Fidesz nekiállt folytatni a Gyurcsány-kormány keleti nyitását, azóta egyre-másra dörgölik az orrunk alá államalapító vezetőnk vélt életművét, mind az Orbán-szkeptikus, ellenzéki jobboldal csekély számú képviselői, de ami még abszurdabb, hogy a baloldali-liberális térfél spílerei is az ezeréves, turbókeresztény király orientációját tekintik jogalapnak. Merthogy Vajk a Nyugatot választotta, így hát a Kelettel való kokettálás eleve felejtős.

Nem vagyok, sosem voltam az a szociálisan túlérzékeny alkat. Az árva gyermekeknek nagyon szívesen segítek, ám nem tudom magam elképzelni zászlólengető kisebbségvédőként, polgárjogi aktivistaként, de hiszem, hogy nem is kell mindenkinek zászlólengetőnek lennie. Sőt: kell lennie olyannak, aki nem az. Ez korántsem azt jelenti, hogy nekimegy a vaknak az utcán vagy odaparkol a rokkant helyére, pusztán azt, hogy őt nem elsősorban ez mozgatja meg, őt kevésbé nyomasztja a világ gondja. Legyen más dolga. Soha semmi olyan érzület nem támadt bennem, hogy a bármilyen hátránnyal születők vagy hátrányt szerzők ne volnának velem azonos rangú állampolgárok. Örömmel láttam, mikor az egyetem falaira kikerült a Braille-fordítás. Nem sajnálom a közpénzt a paralimpiára, ellenkezőleg, boldoggá tesz, hogy általa kibontakozhat az, akinek ilyesmire igénye van.

A klímaváltozáshoz alkalmazkodni állítólag olcsóbb volna, mint küzdeni ellene. Ugyanez elmondható a prostitúcióról.