Foray Nándor separatumai

Bartus László A „kettős mércéről” című, a szokásosnál hálistennek rövidebb irományában a „kettős mérce” kifejezés használatát sérelmezi, minthogy az csakis antiszemita tőről fakadhat, amit a kifejezés etimológiájával bizonyít. A fogalom irrelevánsságát, komolytalanságát már annak idézőjelbe helyezésével érzékelteti. Az „újságíró” egyébként publicistának kevésbé nevezhető, hosszas szófolyásai irodalmiságot alig-alig tartalmaznak, így hát igazán nagyot kell mondania ahhoz, hogy érdekessé váljon. Megteszi. Bartus rendre jobban tudja, hogy Orbán mire gondol kommunikáció közben, mint Orbán maga.

„Miért feltételezik azonnal egy arab kinézésű emberről, hogy illegális bevándorló? Ránézésre ítélnek meg embereket, és a kinézésük alapján minősítik őket?”

Kérdezi Zsidókat fognak ölni című cikkében Bartus László, teljes joggal, főleg, hogy az arab kinézésű embert az Emírségek küldte, melyet Dubaj miatt dívik szeretni mostanában. Mégis sajnálatos, hogy Budapest metropolisz lakosait már nem illeti meg a megkövetelt méltányosság:

Történelmi transzmutációnak vagyunk tanúi: felfrissült a baloldal, amit mi sem mutat szebben, mint hogy Mesterházy nyelve máris benne a még semmit nem csináló, viszont EU-szkeptikus Hollande seggében. A megszorítások nem vezetnek sehova, aszongya a szocialista. Méltón régi nagy híréhez. Csak nehogy oda fajuljon a reneszánsz, hogy egy esetleges kormányváltás dobja a Széll 2-t a picsába, aztán visszatér az unortodox gyökerekhez. Félek, a vége az lesz, hogy az MSZP a korai fülkeforradalommal fog nosztalgiázni.

„Semmi sem analóg semmivel.”
/Vágó István/

A közéletben az analógiák többé-kevésbé hibádzanak, a párhuzamos egyenesek egyenetlenek. Így volt ez a Schmitt-Gyurcsány-Medgyessy reláció fölállításakor: más ügynöknek lenni, más hazudni meg más házi feladatot másolni. Plusz eltérő a miniszterelnöki és az elnöki poszt. Szerintem mellesleg egyiküknek se volt kötelező lemondani, de nem azért, mert életművük annyira hasonlít.

 "Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?"
/Petőfi Sándor/

200 esztendővel ezelőtt, 1811-ben trónörököse született annak a francia császárságnak, amelyik felszabadítást ajánlott Magyarország számára – még 1809-ben. A magyar nép – a Rákóczi- és a Kossuth-szabadságharc közt félúton – úgy döntött, nem él a kecsegtető lehetőséggel. Vagy csak nem fogta föl agyilag a proklamáció jelentését: 40 éves fáziskéséssel tett eleget a felszólításnak. Kár, hogy akkor már nem maradt pajtása a brahihoz.