A klímaváltozáshoz alkalmazkodni állítólag olcsóbb volna, mint küzdeni ellene. Ugyanez elmondható a prostitúcióról.
A prostitúció tiltása az egyik legjobban körberöhögött tilalom, hasonlóan komoly, mint az antiszemitizmus büntetése. Az antiszemiták könnyűszerrel megtalálják azokat a szinonimákat, amelyek ellen büntetőjogilag nem lehet kifogást emelni, mégis tudja mindenki, mit jelentenek. A prostikat gyűjtő ügynökségek belevésik a szerződésbe, hogy semmi szex, ők elhatárolódnak. Kezük tiszta. A munkavállalót úgynevezett eszkortként vagy sztriptíztáncosként küldik szobára. Ott ha koitusz történik, az már az ő sara. Ilyen jogi környezetben nem csoda, hogy az éjszakai pillangóknak még azok az éjszakái is álmatlanok, amelyeken véletlenül nincsenek befogva.
Mint feltártam, hiába a Bándy-ügyet (is) kísérő androfób hurrogás, a pasiknak mindössze két százaléka bűnöző. Csakhogy a koncentráció nagyban sűrűsödik akkor, amikor kurvázáshoz toborzódnak. Az efféle, hímállati ösztönt kiélő időtöltés nyilván betereli a vadbarmokat. Az ellensúlyozó szerencse, hogy a magukat eszkortoknak, illetve táncosnőknek kiadó cemendéket 80-90 százalékban nős férfiak keresik föl. Ami ugye csökkenti annak valószínűségét, hogy ezek a férfiak összeférhetetlen szociopaták. A kuncsaftoknál rettegettebbek a rejtőzködő stricik, akik hajlamosak alaposan megverni a futtatott kokottot, amennyiben az elszalaszt egy lehetőséget. A monoklik gyakoriak, az orca végleges elcsúfításával való fenyegetés se ritka. A jobb striciket is egyedül a teljesítmény érdekli, a rüfke attól független sorsa a legkevésbé sem. Emiatt önmagában nem hibáztathatók a kapitalizmusban, hiszen minden vállalkozó célja a személyes profit maximalizálása. Ez a piac: az erős győz, a gyengék nem bírják. A baj az, hogy más se vigyáz a lányokra. Ennek oka pedig feketepiacra szorításuk, ahol csakis farkastörvények uralkodnak. Azok meg köztudottan nem lányoknak valók.
Mit tehetünk értük, amellett, hogy megrendeljük őket, és tapintatosak vagyunk velük? A prostitúció örök kertje illegalitásban is virágzik, ám illegalitásban benövi a gaz. A kínálat (nők) és a kereslet (férfiak) üldözése soha nem irtotta ki és soha nem fogja kiirtani a legősibb mesterséget, ahhoz mindkét részről túl nagy az igény rá. A kriminalizálás kizárólag és kirázólag azt éri el, hogy az államnak nincs rálátása a menetre, nincs kontrollja felette, a leányokat magukra hagyja, az idomároknak kiszolgáltatja, és a vadbarmok elé veteti.
Az ideális megoldás értelemszerűen az üzletszerű kéjelgés kifehérítése. Legyen bejelentett, adózó, átvilágított tevékenység. 18 év feletti, a munkavédelmi előírások betartásával – köztük a kötelező gumival – veszélytelen. Bezony az Isten is húzóágazatnak teremtette. Hivatásos, de jure stricik szükségeltetnek, akiknek körmére néz a hatóság, nehogy versenyszellemükben megtépjék az adott hölgyalkalmazottat. A kurtizán önrendelkezési joggal rendelkezik, jutalékot kap: dolgozik, keres, nem dolgozik, nem keres. De végső soron ő üt nyélbe egy-egy üzletet, mivel az ő bőrét viszik vásárra. Ha nem válik be, az ügynök vagy a strici egyszerűen kirúgja, és megy árulni a CBA-ba – a munkaadó egyebet nem tehet vele és ellene. Az örömlány megnézi, végigméri a rá pályázó fiút, és ha örömét leli benne, csatlakozik hozzá. Ha undorodik vagy fél tőle, elutasítja. A hotelháló nem egy közért, ne kelljen már minden jött-ment fasztestűt kiszolgálnia. A fodrász is azt vállal el, akit akar, legfeljebb annyival kevesebb a bevétele. A lelki nyugalom többet ér.
A prostitúcióval szembeni szociális aggodalom, hogy az érintetteknek milyen rossz. Azonban pont a szakma eltiprása miatt rossz. A szakmabéliek nagyrésze ebből szeretne élni, ehhez ért, ebben bontakozna ki, ha támogatnák. A prostitúció elnyomása a nők elnyomása. Az öntudatos kurvák nem felfüggesztésükért tüntetnek, hanem hogy igenis ez is egy foglalkozás, amit nyugalomban óhajtanak űzni, legalább a zsaruk ne baszogassák őket. Többségüknek az akció többsége azért nem esik jól, mert nem válogathatják meg a partnereiket, amiként a fodrászok. Ha nekik tetsző és kedves fiatalemberekkel múlathatnák a munkaidőt, aligha sírnák le magukról a sminket. A pénzük így is megvan, a biztonságuk hiányzik. A megbecsülésük, a szeretetük, mindaz, amit egy átlagos nő elvár magának. Tudniillik ők is átlagos nők.
