„Semmi sem analóg semmivel.”
/Vágó István/
A közéletben az analógiák többé-kevésbé hibádzanak, a párhuzamos egyenesek egyenetlenek. Így volt ez a Schmitt-Gyurcsány-Medgyessy reláció fölállításakor: más ügynöknek lenni, más hazudni meg más házi feladatot másolni. Plusz eltérő a miniszterelnöki és az elnöki poszt. Szerintem mellesleg egyiküknek se volt kötelező lemondani, de nem azért, mert életművük annyira hasonlít.
És így van ez most, Schmitt és Gyurcsány ügyének összevetésében. A legmegbízhatóbb írók Török Gábortól Magyari Péterig ugyanarra a kézenfekvő következtetésre jutottak, nevezetesen hogy aki elítélte a Schmitt-eljárást, annak a Gyurcsány-félét egyaránt dívna. Ez azonban egy elkapkodott tévedés, felszínes, egysíkú gondolkodás.
Tudniillik Schmitt és Gyurcsány ügye nem független egymástól: előbbi nélkül nem valósult volna meg utóbbi. A „jobboldal” azért és kizárólag azért kezdett a „baloldal” szakdolgozatával foglalkozni, mert emberével, Schmitt Pállal rútul ki lett baszva. Vagyis bosszút áll. Igazságot szolgáltat. Megeteti az ellenséggel annak főztjét, feketelevesét. Plagizálni rossz, értem? Minket nem érdekel, ti mondtátok, hát ehhez tartsátok magatokat. Konyhádon tanult főzni a szakácsom. Nincs itt semmilyen inkonzisztencia. Illetve dehogynincs, és kizárólag a Gyurcsány-mosdató fél képviseli.
Hogy a Hír TV Schmitt leleplezésében miért nem segített? A HVG Gyurcsányéban miért nem? Miért kellett volna? Egy médium azzal foglalkozik, amivel akar, ami érdekli. Mindennel nem is tudna. Nem lehet minden egyes gyilkosságról, gólról, dolgozatmásolásról tudósítani. A műsorszerkesztők tisztje eldönteni, mi a téma. Egyiket az elnök, másikat a miniszterelnök végzettsége izgatja. Fetisizmus. Van ilyen.
Az a gyermeteg ideál egyébként, hogy „független orgánum”, felejtős. Minden orgánumnak akad ugyanis partnere, szponzora, tulajdonosa, és ha én vagyok a tulajdonosa, akkor úgyse fog beszámolni arról, hogy pedofil buzi vagyok. Azaz nem feltétlenül hazudik, csak nem bontja ki az igazság minden részletét. A HVG egyszerűen jobban szimpatizál Gyurcsány Ferenccel, mint Schmitt Pállal. A Hír TV pedig fordítva. Kinek a pap, kinek a papperlapapp. Ez idáig tök normális.
A gikszer az, hogy a baloldal húzta meg előbb az erkölcsi zsinórmértéket azzal, hogy állítása alapján egy évtizedekkel ezelőtti diákcsíny istentelen bűn. Pontosabban Gyurcsány Ferenc húzta meg. Ezzel viszont annyira mély vermet jelölt ki maga alatt, hogy ha belepottyan, többé nincs kiszállás. Nem a jobboldal állt neki fát vágni, hanem alkalmazkodik a szabályhoz. Használja a szabadalmaztatott fegyvernemet. Selmeczi Gabriella pampogása ezáltal válik létjogosulttá: papagájként szavalja a rivális költészetet. Utánoz. Jól csinálja. Nem kellett volna köpködni a földre, kedves ellenzék, és akkor nem csúsznátok el rajta.
Szóval ebben a fejleményben csupán az egyik oldalnak, a gyorsabbiknak kell következetesnek lennie. Kövér Lászlónak továbbra sincs oka restelkedni, hipotézise áll: a Schmitt Pál disszertációja után koslatók bizony tollforgató terroristák, amíg a Hír TV-sek mindössze teszik a dolgukat. A balhé nem úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött.
