A magyar miniszterelnököt olyan butázza le, aki nem „lát” szociológiai különbséget egy erdélyi református magyar meg, mondjuk, egy közel-keleti igazhitű arab között.
És komoly arccal bemondja, hogy amennyiben holmi magyar egyének simán elhúznak Németbe pizzafutárnak, Magyarországnak kutyakötelessége beengedni fél Észak-Afrikát. Amely érvelés ugye már csak azért is tök(él)etlen, mert a magyar állampolgárokat sem Pintér Sándor indítja világgá léhűteni vagy gyújtogatni, sőt, a kormányzat – érzésem szerint hasztalan – kampányt rendezett annak érdekében, hogy emigrált magyarok visszatérjenek. Sapienti sat.
Az 56-os disszidenseknek több köze van a Szíriából menekülőkhöz, de Lovas István Nincs párhuzam című publicisztikájában rávilágít, hogy így sincs. Nem beszélve a lényegről, hogy az 56-os menekült még mindig európai – és „keresztény” – annak valamennyi kulturális meghatározottságával és identitás-, illetőleg karakterjegyével, nem pedig például ázsiai és másvallású.
Az üldözötteket mellesleg Orbán is befogadná, nem mintha annak nem volnának sajnálatos közbiztonsági kockázatai.
Külföldön bűnözgető magyarok is akadnak, igen. És ne is titkoljuk el. Azonban akibe annyi életösztön és realitásérzék nem szorult, hogy felismerje: egy-egy magyar munkavállaló migrációjánál vállalhatatlanabbul nagyobb rizikófaktort képez a képzetlen-nincstelen és igazhitű csoportok interkontinentális özönlése, az nem sokáig lesz életben.
Megnyugtatásul visszatérek a felöltött álnaivitásból, és közlöm, hogy ezeknek a bevándorlásforszírozóknak a java sem komolyan gondolja, hogy ha az országot elárasztanák az obskúrus hátterű idegenek, az akár állami, akár egyéni szempontból örvendetes fejlemény volna.
Ezek a „liberálisok” azok, akik a legutoljára küldenék „integrált” késdobáló tanodákba a csemetéjüket, csak a szájukat jártatják a magániskola tandíját befizetvén, hogy a közintézmények igenis eresszék össze az eminensekkel a problémás rajkókat. E „liberálisok” köreiből kerülnek ki azok is, akik már az iskola szükségességét kétségbe vonják, gyereküket viszont eszükbe nem jutna kivenni belőle, és engedni, hadd foglalkozzon – jó liberális elv alapján –, „amivel akar”. Meg a kapitalisták, akik családi vagy kapcsolati hálójukon keresztül befészkelték magukat valami légkondis irodába, aztán abból osztják az észt, hogy kinek mennyit kéne robotolni. A liberálisok a csalánt más örömrúdjával, azzal szeretik verni. Ám közülük csak Gyurcsány Ferenc költözött le Avasra, meg talán ByeAlex fog – nekik persze könnyű.
Honnét is győződhetünk meg róla, hogy az orbáni bevándorláspolitika szidalmazói csupán az eszüket játsszák?
A többi közt onnét, hogy ugyanennek a szekértábornak a vezérkara bő tíz éve még xenofób implikációval, és sikerrel románozott. A fehér, mi nyelvünket beszélő, mi történelmünket valló, mi kultúránkat vállaló szomszédos magyarság hazalátogatása, az bezzeg zavarja (meg az is, ha lenemzetárulózzák). Ekképp szólt a szocialista-liberális szlogen, részlet:
„Ne fizessünk állásunkkal az olcsó határon túli munkavállalók miatt!
Ne fizessünk álmainkkal, mert nehezedik a lakáshelyzet!”
Ami tehát jelenleg zajlik a részükről, az képmutatás, az egyik legalantasabb emberi tulajdonság. Ennél bizony sokkal többre becsülendők a rasszisták, mivel ők őszinték, nyílt lapokkal játszanak, elárulják, mire lehet számítani tőlük. A bevándorlópártiak is őszintébbek voltak még 2004-ben, becsülöm is, bár a rasszisták legalább a másokat rühellik, nem a sajátjaikat. Ennyivel az őszinte 2004-eseknél is jobbak.
