Hónap blogja

a_honap_blogja_dij_150.jpg

Év diákújságírója

az_ev_diakujsagiroja_2._helyezett_150.jpg

Legjobb cikk

legjobb_cikk_szerzoje_150.jpg

White America

2014.05.01. 12:10 | Foray Nándor |

A terrorista, emberevő szíriai lázadóknak szurkolni az egyik sikk világmagatartás mostanában, a másik az amerikai megfigyelésen való háborgás, orwellezés, Nagy Testvért emlegetés. Pedig „sajnos” ez a probléma is összetettebb annál, ahogy kezelni szokás, és pont nem azért aggasztó, ami miatt aggódni illik.

 

1978, a Watergate-ügy óta létezik jogszabály, amely a terroristagyanús egyén adatainak rögzítését lehetővé teszi, 2001 őszén új adatgyűjtési projektek indultak. Ezen akvizíciók előzményei látszólag egyértelműsítik, hogy a széleskörű vizsgálódás szándéka nem más, mint a terrorelhárítás; az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség igazgatója állítja (blöfföli?): félszáz terrortámadást hiúsítottak meg általuk.

Ha tényleg ezt eredményezi a globális kukkolás, akkor áldásom rá: Joseph Fouché egykori francia rendőrminiszter nézetét vallom, aki szerint a bűnt megelőzni kell, nem megbüntetni. Nem gyászolgatni kéne a bostoni merénylet áldozatait, mivel attól csak hízik a mája a potenciális merénylőknek, ehelyett még az élesedés előtt kirekeszteni a terroristákat. Ehhez bátran adom a nevem, címem, számom, egyfelől nincs szégyellnivalóm, másfelől, ha volna, az NSA-t hidegen hagyná. Nem értem azokat, akik a facebookos kis szerelmes üzijeiket féltik a hatóságtól – Obamának akad jobb dolga, mint azokkal foglalkozni. Őt nem a szerelmi fanatikusok érdeklik, inkább a vallásfanatikusok. Mégis, kit izgat, hogy elméletileg belepislanthat az e-mailjeinkbe?

Hát a brazil elnöknő mellett az európai vezetőket, viszont az ő fölháborodásuk meg álszentnek, illetőleg megjátszottnak tűnik: jó eséllyel az ő kezük is benne van, minimum tudhatták, hogy a jenkik ebben utaznak, ám igen valószínű, hogy együtt is működtek. Persze, hogy a francia titkosszolgálatok is leskelődnek. Különben is, a nudista Merkel mit takargat, már úgyis megcsodálta mindenki pucéran.

Sőt, Magyarországon is mindent kiszolgáltathat a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ), az a később alaptalannak mondott pletyka se véletlenül röppent föl, hogy magát Hende Csabát is lehallgatták.

Az eljárás tehát általános és normális, a gond nem itt van.

 

Hogy az észak-amerikai hatalom mennyire cselekszik elvhűen, arra klassz példa az egyiptomi fordulatra való reakciója. Ugye Amerika pénzeli az érdekszférájába tartozó Egyiptomot, ahol azonban időközben katonai államcsíny történt, mely elvileg és jogilag kizárná annak lehetőségét, hogy az igazságos Amerikai Egyesült Államok folytassa az oda juttatott támogatást. Ebben az esetben ellenben elvesztené befolyását a térségben, márpedig ezt nem szeretné. Úgyhogy terminológiai megoldáshoz folyamodott: kieszelte ravaszul, hogy a puccsot nem puccsnak nevezi – ennyi; máris át van lépve a jogi sorompó, továbbra is lehet gyámkodni Egyiptom felett.

Ily könnyen lendül át jogszerűségből célszerűségbe az amerikai döntéshozatal.
Az amerikai adóhivatal (IRS) például totál szakszerűtlenül szállt rá jobboldali csoportokra, szelektíven egzecíroztatott konzervatív szervezeteket. Felelősök természetesen nincsenek, az FBI „nyomoz”, Obama kikéri magának, de van, aki amondó, hogy a felelősség valójában az elnökig nyúlik. Ki másig?

 

Ez a gond a nagyszabású adatgyűjtéssel: hogy esetleg nem arra alkalmazzák, amire való. Nem lenne baj vele, ha megnyugodhatnánk, hogy mindössze a terrorizmus megelőzésére szolgál. Nem a zemberek magánszféráját kell félteni, mert arra senki nem kíváncsi, hanem éppen a közszférát: az NSA az intim információit vajon nem politikai ellenfelek fölé kerekedésre fogja felhasználni? Nem ugyanúgy jobboldali, konzervatív személyiségeket igyekeznek lejáratni, mint az adóhivatal? Nem a terrorizmus a célja az egésznek?

 

Ki bánja, ha a Jóisten belát a fürdőszobába? De Amerika nem a Jóisten.