Hónap blogja

a_honap_blogja_dij_150.jpg

Év diákújságírója

az_ev_diakujsagiroja_2._helyezett_150.jpg

Legjobb cikk

legjobb_cikk_szerzoje_150.jpg

Mennyire imádta Szent István a Nyugatot?

2014.04.28. 15:20 | Foray Nándor |

Mióta a Fidesz nekiállt folytatni a Gyurcsány-kormány keleti nyitását, azóta egyre-másra dörgölik az orrunk alá államalapító vezetőnk vélt életművét, mind az Orbán-szkeptikus, ellenzéki jobboldal csekély számú képviselői, de ami még abszurdabb, hogy a baloldali-liberális térfél spílerei is az ezeréves, turbókeresztény király orientációját tekintik jogalapnak. Merthogy Vajk a Nyugatot választotta, így hát a Kelettel való kokettálás eleve felejtős.

Utóbbi mondatnak persze mindkét tagja, külön-külön is hagy kívánnivalót maga után. Először is: mennyi köze van az 1000 körüli pápai-császári Európának a mai vallás- és hagyományellenes Nyugathoz? István a koronát vagy II. Szilveszter pápától, vagy annak partnerétől, III. Ottó német-római császártól szerezte, azaz jobbját keresztény birodalmak felé nyújtotta, katolikus, monarchikus és középhatalmi szándékokkal. Az a kontinentális konstelláció, melyhez ő személy szerint alkalmazkodott, legkésőbb 1806-ban, formálisan is köddé vált, midőn II. Ferenc olyan verést kapott Napóleontól, hogy megszűnt a Német-Római Birodalom. A 2010-es években tehát I. István és III. Ottó érdekszövetségének fölhánytorgatása – főleg nemkonzervatív részről! – több, mint irreleváns. Különben is, olyan gondolkodók szeretnének Szent Istvánra büszkének lenni, akiket Isten zavar az alkotmányban, meg utálják a hittant? Aligha hiteles.

De nem is az a lényeg, hogy miért a nyugati hatósugárba állt István. Ennél húsba markolóbb kérdés, hogy egyáltalán miben merült ki részéről ez a csatlakozás. Valóban, indexelhetett volna a másik irányba, és válhattunk volna ugyanúgy ortodoxszá, mint közvetlen szomszédságunkban a szerbek és a románok (akkor most vallásgyalázás volna unortodox gazdaságpolitikát hirdetni!), még kényelmesebb lett volna megmaradni pogánynak. Tehát a Nyugatnak köszönhetjük a… mit is? Ja, már semmit, mivel a római katolikus kereszténység 1848 óta – sajnos – nem államvallás. (A modern demokráciával meg köztársasággal ne jöjjön senki, mert a keleti rítusú Szerbiában és Romániában is demokratikus köztársaság van.) Ám nyilván ezen kívül is sokat tett értünk Európa, ha már ennyire mézes-mázas volt az első magyar királlyal való viszonya!

Nos, már I. István maga hadakozott az ellen a Nyugat ellen, melyhez állítólag feltétel nélkül kellene ragaszkodnunk, éppen őreá hivatkozva. (Ugyanő szövetkezett Bizánccal, mikor úgy látta jónak.) A hálás német kapcsolat gyorsan ellenségessé fajult. 1027-ben István kiutasította hazánkból II. Konrád német-római császár püspökét. A nyugati határon ekkortájt bajorok és magyarok ölték egymást. 1030-ban Konrád – hogy szolgasorba hajtsa – rátámadt Magyarországra, a vele tartó (tőlünk észak-nyugatra elhelyezkedő) csehek bevették Pozsonyt. Magyarország azonban visszaverte a támadást, és területeket nyert. A magyarok elfoglalták Bécset – csakúgy, mint 455 esztendővel később, a Hunyadiak idején. Nyögte Mátyás bús hadát. Az archaikus, klasszikus Árpád-házi királyok zömének egyaránt meggyűlt a baja a Nyugattal: Aba Sámuel, I. András, I. Béla… nem is folytatom a sort, mert unalomba fulladna. Ennyire voltunk mi puszipajtások Európával, kezdettől fogva.

Persze tisztában vagyok vele, hogy aktuálpolitikai küzdelmünk a németekkel-csehekkel, vagy épp a velenceiekkel korántse jelentette, hogy kiléptünk a nyugati kultúrkörből, ahogy például az évezredes francia-német ellentét sem szól ilyesmiről (bár a reformáció, majd a francia forradalom pregnáns törésvonalakat fog vájni egyes európai régiók közé). Azonban a kultúrkör egészével való szembefordulás a jelenlegi magyar vezetésnek se róható fel, már csak azért sem, mert nem sűrűn maradt kultúrkör: ez egy hagyományait elhagyó kontinens. Azt remélhetőleg nem kell leszögeznem, hogy a Fidesz-KDNP nem kívánja ledobni a nyugati (katolikus) keresztény örökséget. Sem nem fognak német és angol helyett újfent oroszt oktatni. Viszont ha államalapító Szent Istvánnak szabad volt háborút viselni egy-egy nyugat-európai erővel szemben, akkor szabadjon már ezer évvel később is. Különösen, ha adóztatni akarnak bennünket, mint hajdanán II. Konrád.

Egyébként korábban, 1018-ban a Bizánci Birodalom oldalán harcoltunk. Ezt csak annak bizonyságául érdemes megjegyezni, hogy attól, ha pillanatnyilag jól kijövünk Oroszországgal, maradhatunk úgymond nyugati nemzet, akár további évszázadokra is. A magyar uralkodóknak sikerült.