Bartus László A „kettős mércéről” című, a szokásosnál hálistennek rövidebb irományában a „kettős mérce” kifejezés használatát sérelmezi, minthogy az csakis antiszemita tőről fakadhat, amit a kifejezés etimológiájával bizonyít. A fogalom irrelevánsságát, komolytalanságát már annak idézőjelbe helyezésével érzékelteti. Az „újságíró” egyébként publicistának kevésbé nevezhető, hosszas szófolyásai irodalmiságot alig-alig tartalmaznak, így hát igazán nagyot kell mondania ahhoz, hogy érdekessé váljon. Megteszi. Bartus rendre jobban tudja, hogy Orbán mire gondol kommunikáció közben, mint Orbán maga.
„Amikor Orbán, Semjén és antiszemita híveik azt mondják, hogy „kettős mércével” mér az Unió, amikor számon kéri Magyarországon a demokratikus normákat, kifogásolja a médiatörvényt, az alaptörvényt, az igazságszolgáltatás elfoglalását, akkor a nemzetközi zsidóság a „Talmud” vezérelve szerint bánik a zsidóknak nem engedelmeskedő magyar kormánnyal. Vagyis ”kettős mércét” alkalmaz. Ebből persze egy szó sem igaz, mert éppen ugyanazokat az elveket akarják számon kérni rajtuk, amelyek mindenkire érvényesek, de a „kettős mérce” varázsszó mindent visz, minden elfed és eltakar, és világosan kódolt üzenet az antiszemitáknak, hogy itt a zsidó „kettős mérce” működik, amelynek célja a világ közepének, Magyarországnak elfoglalása és úgynevezett kifosztása. Erről szól a „kettős mérce” kifejezés használata.”
Egyértelmű, a garas le van téve határozottan. Úgy látszik, fel csak a szerző és köre veheti. A kísértetiesen hasonló „kettős beszéd” vádjával nem átallja illetni gyűlölt ellenségeit. Az nyilván nem antiszemita eredetű szintagma, még ha gyanúsan rokonnak is tűnik párjával.
„Időben szóltunk: ha nem állítják le a Horthy-kultuszt, Wass Albert, Nyirő József és más fasiszták, nyilasok, nácik rehabilitációját, Magyarországon zsidókra fognak vadászni és zsidókat fognak ölni. Ez elkerülhetetlen. Ha ez megtörténik, annak első számú felelőse Orbán Viktor lesz, aki a háttérből mindezt engedi és kettős beszéddel antiszemita uszítást folytat a „nemzetközi globális nagytőke" ellen, a politikai ellenfelekben és a külföldi demokratikus fékekben is a zsidókat láttatva.”
Mielőtt valaki tényleg a „kettős mérce” és a „kettős beszéd” megkülönböztetésével kezdene kekeckedni, gyorsan lehűtöm: a „kettős mérce” konkrétan is szerepel a mértékadó gondolkodó arzenáljában.
„Mert nemcsak arról van szó, hogy nem egyforma mércével mérnek, hanem arról, hogy maga a tiltakozás is egy fajgyűlölő támadás.”
Mármint a jobboldaliak nem egyforma mércével mérnek, szerinte. Az egészből másra képtelenség következtetni, mint hogy a jobboldal – az antiszemitizmus árnyékát elkerülendő – semmi esetre sem alkalmazhatja az obskúrus „kettős mérce” minősítést, míg a baloldal ugyanezt megalapozottan, antiszemita él nélkül, joggal teszi.
(Bartus László sztereotipizáló antisztereotípiájáról: Cartmanre nem érvényes)
